Etwas aus teutscher Geschichte mit sechs Kupfern von Rode gezeichnet - von Friedrich Ekkard
Frankfurt und Leipzig, 1784. Weigel und Schneider. 32 lap, 6 melléklet (rézmetszetek). Bibliofil, aranyozott, álbordázott gerincű szignált egészbőr kötésben, mely Biró Márta könyvkötő mester munkája. Az előlap szélén sima léniás, beljebb virágmotívumokból összeállított aranyozott keretdísszel, a hátlapon pedig sima vaknyomásos keretdísz teszi a kötést egyedi, elegáns szépségűvé.
M: 8° A metszetek ábrás mérete: 67 mm x 108 mm + szöveg. Az 5. számú metszet jobbra alul jelzett: B. Rode. del.
A lapok enyhén foxing-foltosak. Két melléklet alsó része ábrát nem érintően kissé "csipkézett", a lap vágatlan széléhez közelebb került a nyomás. A metszetek nem a számozás sorrendjében lettek a kötet végére bekötve és egy kicsit többet forgatták azokat, mint a könyv szöveg részét, de jó állapotúak. A címlap és az oldalak kisebb nyomdai cifrákkal díszítettek. Nagyon szép állapotú, igen ritka mű.
A könyv hat metszete közül a 6. számmal jelölt kép címe: Aedle UNGERN verschwören sich für MARIEN THERESIEN und Iosefen II. a magyar történelem egyik kiemelkedő eseményének igen korai, különleges ábrázolása:
1741. szeptember 11-én, két évvel a vesztes török háború és tizenkét éves törvénykezési kényszerszünet után Mária Terézia a Pozsonyba összehívott magyar országgyűléshez fordult, hogy segítsenek koronáját fegyverrel megmenteni. Máris Terézia jól tudta, hogy trónját csak a magyar rendek segítségével tudja megvédeni a porosz fenyegetéstől és azt is, hogy a birodalom szervezete korszerűsítésre szorul. A magyar rendek kezdetben ellenállást mutattak. Az uralkodónő személyesen jelent meg az országgyűlésen, gyászruhát viselve, karján fiával, a gyermek II. Józseffel. Ez később a híres "pozsonyi jelenet"-ként lett ismert. A fiatal királynő hatásos beszédet mondott. ezt követően mondták ki a jelenlévő magyar nemesek egybehangzóan: "Vitam et sanguinem pro rege nostro!"- azaz "Életünket és vérünket királyunkért!" E közfelkiáltással kiálltak a király mellett, aki cserében érvénytelenítette III. Károly király néhány magyarellenes intézkedését, illetve törvényben rögzítette a nemesi földbirtokok adómentességét, továbbá engedélyezte a hadseregben a magyar nyelvű vezényletet. A királyi engedmények fejében 11 magyar huszárezred (mintegy 35 000 katona) harcolt az osztrák örökösödési háborúban a Habsburg trónért Európa hadszínterein.
A könyvben található említett metszet ezt a híres pozsonyi jelenetet ábrázolja, - a források tanúsága szerint azonban az eseményre nem pontosan ebben a formában került sor, ugyanis a csecsemő trónörököst csak 1741. szeptember 21-én hozta dajkája Bécsből Pozsonyba, ahol Mária Terézia ünnepélyesen bemutatta a főherceget a magyar rendeknek.
Az 1770-es évektől kezdődően számos grafikai mű készült a legendás "vitam et sanguinem" eseményről a csecsemő II. József alakjával, de különösen a 19. század közepén a romantikus szellemiségű történeti festészetnek vált kedvelt témájává az ebben a formájában talán nem létező, de az érzelmekre jobban ható jelenet.
A magyar érdekeltségű metszet és szöveg miatt az amúgy is fellelhetetlen kötet igazi könyvgyűjtői ritkaság.
Friedrich Ekkard (1744-1819): filológus, író, a Göttingeni Egyetem könyvtárosa.
Bernhard Rode: (1725-1797): porosz művész és metsző, jól ismert főleg történelmi jelenetek és allegórikus művek ábrázolásáról.